Gyerekként sokat lógtunk a kultúrház kopott falainál, és ennek több oka is volt. Egyrészt valahol lenni kellett, de a kultúrház mindig elhozta számunkra a világot. Nem az országot, hanem a világot. Oda ugyanis időnként olyan emberek érkeztek, akik magukkal hozták a könyvek, a színházak és a zene illatát.
Az egyik ilyen álmos délutánon érkezett a Korál együttes. Fecóék aznap koncertet adtak, s bár falun nem élt olyan srác, aki fekete báránynak érezte volna magát (az első Korál-lemezen van a Fekete bárány című dal), de a nóta, amit a fiúk magukkal hoztak, éppen olyan volt, mintha rólunk, a vidéki levegőn felnőtt srácoknak szólt volna.
Mi mindent tudunk róluk, amit a lapok megírtak, ők meg pontosan értették, mi lakozik a lelkünk mélyén. Minden daluk nekünk szólt, és mi mindet megtanultuk, kívülről fújtuk. És ha tehettük, felnőttként is elmentünk Fecó minden fontosabb koncertjére. Balázs Fecó 1951. március 2-án született Budapesten. Édesanyja korán, négyéves korában meghalt, így a IX. kerületben egy gangos bérházban lakott a nagymamájánál. Zenei szeretete ebből a korból táplálkozik, merthogy ha valaki, ő tényleg kölyök volt a hátsó udvarból. Hétvégente arrafelé délidőben sok vándormuzsikus megfordult, tangóharmonikával, hegedűvel népszerű slágereket játszottak.
Mindig azt vallotta, hogy a rockzenén keresztül találta meg önmagát, de ebben jelentős szerepet játszott az ő „krónikása és barátja”, Horváth Attila is. Balázs Fecó 1967-től a Neoton együttes tagja volt, majd 1972-ben Som Lajossal megalapította az első magyar hard-rock zenekart, a Taurus XT-t. Két év külföldi munka után Koncz Zsuzsa kísérőzenekarában játszott, majd 1978-ban megalapította a Korált.
A Korál áttörésére 1981-ig várni kellett, pedig már addig is nyilvánvaló volt, hogy zenei és szövegvilága egyedi. A Táncdalfesztiválon elénekelt daluk, a Homok a szélben akkoriban a Szovjetunió figyelmét is felkeltette, a dal szövegében (Horváth Attila) többen próbáltak olyan áthallásokat keresni, amik sosem voltak ott:
Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok, / Szeretlek és melletted vagyok. / De tudod jól, hogy eljön majd a nap, / És nem lesz semmi, ami majd visszatart, / Mert sehol sem tudtam megnyugodni még, / Ha nem lennék szabad, élni sem tudnék.
Balázs Fecó szólókarrierje 1986-ban kezdődött, és ezt követően számos területen, még a filmzenében is kipróbálta magát (Gondviselés, Laura, Vakvilágban, A pókok, Nyolc évszak). A rendszerváltás idején egyre inkább befelé fordult, Sitkén belekezdett egy kápolna felújításába, amit öt év alatt, az általa szervezett koncertek bevételeiből be is fejeztek.
