A The Bitter Truth leginkább azzal hívja fel magára fel a figyelmet, hogy 2017 óta ez az első lemeze Amy Lee zenekarának, és négy év bizony nagy idő egy rockzenekar életében, különös tekintettel arra, hogy az Evanescence utolsó „rendes” albuma tíz éve, 2011-ben került a boltokba.

Mert ugye a 2017-es Synthesis című gyűjtemény a régi dalok szimfonikus újrahangszerelésére épült, ami ráadásul nem is sikerült túl jól. Ilyen zenéket választ egy cirkusz, amikor a Pólus Center és az Asia Center közötti mezőn nagyon korszerűnek akar tűnni Újpalota úri közönsége előtt.

Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy 2003-ban, a már lecsengő nu-metal hullám idején megjelent az Evanescence bemutatkozó lemeze, a Fallen, amelyből hirtelen felindulásból eladtak több mint 17 milliót. Ez a rocktörténet egyik legerősebb debütálásának bizonyult, a Linkin Park 30 milliós Hybrid Theoryja mellett. A mese metál jellegű, coming of age-rockja megtalálta a gombhoz a kabátot: aki hiányolta a nu-metalból az érzelmeket és a lányokat, annak itt volt Amy Lee zenekara, amely közös nevezőre hozta a nu-metalt a musicalek világával, és látszólag olyan volt, mintha egy piaci rés betömésére született volna.

A legszebb az egészben az, hogy nem így történt. A zenekar 1995-ben, az arkansas-beli Little Rockban alakult, és volt nyolc évük, hogy összehozzanak egy megnyerő felépítésű bemutatkozó albumot, olyan slágerekkel, mint a Bring Me To Life, a My Immortal vagy a Sweet Sacrifice. És ha a kereskedelmi siker nem lett volna elég, az Evanescence még Grammyt is kapott.