Avagy mit kezdjünk egy olyan produkcióval, ami olyan, mintha Pintér Béla állította volna színpadra a Képzelt riportot a Bánki-tó mellett, végzős gimnazistákkal.
De miért is állnánk meg itt? Valójában a fiúk inkább úgy néznek ki, mint egy szarajevói és montenegrói festőkből összeállt underground zenekar Tito temetésének másnapján, miután megittak néhány slivovicát.
Szóval, a Carson Coma minden szempontból hálás zenekar, napokig lehet róluk szüretelni, de ami ennél is jobb: a Lesz, ami lesz jó eséllyel a 2020-as évek egyik legfontosabb albuma. A produkcióban minden a helyén van, maga a narancssárga színű korong, a jó ritmusban megnövesztett gábor-cigány bajusz, az affektáló, kellemesen modoros, swinges és bluesos popzene, ami éppúgy összekacsint a Pulp-féle elegáns retró világgal, ahogy a magyar beathagyománnyal is.
Eszünkbe juthat egy tatárbifsztek-illatú divatbemutató is a Gellért Hotelben, miközben az akkor még modellkedő Szécsi Pál pecsétgyűrűjén megcsillant a sarki taxidroszt neonfénye. A zenekar minden dala egy-egy univerzum, rengeteg vizuális jelzéssel, de persze maguk a felvételek önmagukban is megállják a helyüket, az album 12 számából legalább nyolc önmagában is slágergyanús, amelyek remekül működnek a medgyesegyházi dinnyefesztiválon, a lottóshow-ban, de az egyetemi klubokban is.
