Az első és legfontosabb kérdés, hogy mi szükség van az Artisjusra. A vendéglátós szerint a bőrt is lenyúzzák róla, a zenész azt mondja, nem kap annyit, mint járna neki. Akkor meg minek van?

Tóth Péter Benjamin: Az Artisjus egy egyesület, amit zeneszerzők, szövegírók, írók és zeneműkiadók működtetnek. A létrejöttét az indokolta, hogy legyen egy olyan szervezet, amitől minden jogot, minden engedélyt meg lehet kapni. Tehát egy rádió, ha működni akar, akkor csak egy helyre fizet jogdíjat, és nem fordulhat vele elő az, hogy az X szerző ezt akarja, Y szerző meg azt, és szétforgácsolódik az egész. A tömeges felhasználásoknál ugyanis nem életszerű, hogy a szerzők egyenként tárgyaljanak a felhasználókkal, a fenti példában minden egyes rádióadóval.

Tehát az Artisjus nélkül anarchia lenne a jogdíjpiacon?

Ha nem lenne egy ilyen szervezet, akkor egyenként kéne engedélyt kérni a különböző szerzőktől és az őket képviselő zeneműkiadóktól. Ehelyett van országonként egy, tulajdonképpen monopolhelyzetben működő szervezet. Ebből egyébként sok megértési nehézség fakad. Nekünk elsősorban az a fontos, hogy a zeneszerzők, szövegírók, jogutódok értsék és támogassák ezt a rendszert, és ebben azért elég jó eredményeink vannak. Nyilván soha nem lesz 100%-os elégedettség, de a szerzők háromnegyede elégedett a működésünkkel, és ez az arány folyamatosan növekszik.

És ha valaki ki akar szállni?

Ennek természetesen semmi akadálya, de a jogdíjfizetők védelmében ez a folyamat hosszabb, nem megy azonnal, csak az adott év végével. Hogy pontosan milyen feltételekkel lehet kilépni, azt az EU egységesen szabályozza. Nem sokan élnek ezzel egyébként.

Egyszerűen nem életszerű, hogy valaki egyedileg, egyenként engedi vagy tiltja meg a saját zenéjének a felhasználását. Nagyon kevés olyan szerző van, akinek ez és az ezzel járó feladatmennyiség megéri.

Volt, esetleg most is van ilyen szerző Magyarországon?

Igen, van. De gyakoribb, hogy külföldi szerző, és az ilyen kilépések mögött az esetek nagy részében az áll, hogy van egy felhasználó, aki nem akar jogdíjat fizetni, inkább közvetlenül megállapodik szerzőkkel. Ilyen a gépzenei, vagy csúnya szóval liftzenének, gumizenének nevezhető szerzemények területén fordul elő legtöbbször. Van egy olyan szolgáltató, amelyik ilyen kiléptetett repertoárt használ, olyan szerzők műveit, akiket nem képvisel az Artisjus.

Tehát van egy másik szervezet is az Artisjus mellett, amelyik ezekkel foglalkozik?

Igen. Tulajdonképpen akármennyi ilyen jogkezelőt létre lehet hozni. A lehetőség adott, de a legtöbb szerzőnek az Artisjus által jelentett közös védőernyő hasznos, nem érdekük a széttöredezettség.

Hipotetikusan előfordulhat az, hogy Majka, Ákos meg a Tankcsapda létrehoz egy közös jogkezelőt?

Igen. Viszont javaslom, próbáljuk közösen megfejteni, hogy miért nem történik ez meg. Nyilván azért, mert az Artisjus által elvégzett munka nekik bevételt hoz. Ez nagyon komoly szakember-, IT-, eszköz- és szoftverállományt igényel. Világszerte nem igazán jellemző, hogy tömeges kilépések legyenek, mert egy ilyen cég hátterét felépíteni sokba kerül. Néha előfordul, hogy azok a nagy sztárok, akik körbeutazzák az egész világot egy stadionturnéval, jobban járnak, ha nem közös jogkezelő jár el az ügyükben, de ez az A-lista legtetejét, azaz néhány művészt jelent.

Van olyan nagy rockzenekar, amelyik azt mondta, hogy nekem ne kezelje senki, majd én eldöntöm?

Igen. A Rammstein ilyen volt, de aztán más előadó nem nagyon követte jó ideig a példájukat. Itt azért érdemes hozzátenni, hogy egy Rammsteinnek a saját koncertjein kívül egyéb elhangzása nem nagyon van, vagy viszonylag kevés. Tehát a rádiók keveset játsszák őket, a lagzikban sem mennek a dalaik. Akkor szokott ez előfordulni, ha valaki egyben szerző és előadó is, és csak a saját dalait játssza. Ott, ahol egyébként rádiós, tévés elhangzások vannak, ott a közös jogkezelő által végzett munkának hatalmas előnye van. Olyan összegeket tudunk beszedni nekik, amikre ők egyenként nem lennének képesek, egyszerűen azért, mert nincs hozzá emberi és technikai kapacitásuk.

Ezek szerint egy Iron Maiden eljön, lejátssza a koncertet a VOLT fesztiválon, elmegy haza, és kap pénzt az Artisjustól?

Így van.

Mi alapján?

A leadott dallista alapján. Mi a fesztivál szervezőjével vagyunk jogosítási kapcsolatban, a fesztivál bevétele alapján történik jogdíjfizetés. Folyamatosan érkeznek hozzánk a játszási listák, hogy pontosan mi is hangzott el a koncerten. Ezt a munkatársaink feldolgozzák, részben automatizáltan, részben kézzel. Beazonosítjuk az elhangzásokat, és kifizetjük a fellépéseket. Aki a zeneiparban dolgozik, és rendszeresen vesz részt turnékon vagy szervez turnékat, az pontosan tudja, hogy ez miként működik. Tehát nekik van erre egy rutinjuk. Nagyon sok esetben előre elküldik a műsort. Az is előfordul, hogy az a jogkezelő, aki képviseli a szerzőket, nekünk is megküldi ezeket a setlisteket. Tehát általában több oldalról összeérnek ezek az információk. Nyilván egy nagy stadionkoncert esetében ez van akkora tétel, hogy alaposabban odafigyeljenek.

Ebből a leadott setlistből és a bevételből hogy számolják ki a jogdíjakat?

A fesztivál leadja nekünk az egész fesztiválra vonatkozó bevételi adatokat, ennek alapján van egy tarifánk. A nagyon alap koncerttarifánk a jegybevétel 9%-a. Ez megy le kb. 4% köré akkor, amikor valaki egészen nagy rendezvényeket szervez, és/vagy régi, pontosan befizető ügyfél.

Ha valaki most arra adná a fejét, hogy holnap szervez egy koncertet, vagy akár kiállításmegnyitót élőzenével, akkor 9%-ot kellene fizetnie. Ha ingyenes a rendezvény, arra másik tarifa érvényes.

És ha a lejelentés nem stimmel? Mert elrontja, elnézi, mindegy miért?

Erre van a saját online rendszerünk, ahol maga a szerző, a fellépő be tudja jelenteni, hogy én itt és itt felléptem, ezeket a dalokat játszottam. Ezt igyekeztünk nagyon egyszerűen kezelhető online felületté tenni. Onnantól a fellépéseinél látja, hogy az nálunk milyen státuszban van. Akinek egy évben 50-100 fellépése van, annak ez a rendszer nagyon jó, hisz könnyen tudja követni az adatokat.