Stumpf András a Válasz online hasábjain (jóhogy online, nyomtatott ugye nincs a Heti Válasz megszűnése óta, illetve a mostani valaszonline.hu sem azonos a korábbi valasz.hu címen működő internetes felülettel) szembesítette a zenészt azzal, miket írt róla a Magyar Időkben Szakács Árpád, aki hónapok óta a kulturális életet meghatározó képzeletbeli ballib túlsúllyal foglalkozik. Lovasiról például azt állította, hogy "számait unalomig játsszák a diktatúra által működtetett közmédiumok és egyéb jobboldali rádiók, ami Lovasi úrnak vaskos bevételt hoz a konyhára".

Erre Lovasi úgy reagált, hogy ez egész egyszerűen nem igaz, ahogy az sem, ami Szakács egy másik, kifejezetten könnyűzenét érintő írásában szerepel. “A most futó produkciók esetében, ha szellemiségükben liberálisnak tűnnek is, vagy egyszerűen csak felszínesek és talmiak, mint a magyar rádióbarát pop általában – kivéve persze Ákos –, érdekes módon szinte mindig van személyi, rokoni szál, amellyel a NER szekeréhez kapcsolódnak”, kontrázott Lovasi. Az unalomig játszással kapcsolatban pedig azt javasolta Szakácsnak, nézze meg a rádiós játszási listákat, mert nyilvánosak, és kiderül belőlük, hogy  “nem játszanak minket 2016 májusa óta.”

A két évvel ezelőtti május azért fontos, mert Lovasi szerint akkor rágott be rá a NER, pontosabban a Magyar Művészeti Akadémia valami főnénije, mert a Versünnepen a Nemzetiben, látva a háromfős közönséget, megkérte a szervezőket, hogy ne kelljen már este fellépnie (színházjegyük volt), hanem tegyék át egy korábbi időpontra a szereplését. A kérését teljesítették, de a színpadról lefele menet megegyezte a feleségének, hogy "jól meghekkeltük a rendezvényt, lépjünk, így legalább odaérünk a darabra," amit az említett főnéni meghallott. Másnap hívta a Dankó Rádió, hogy kifarolnak a közös projektjükből, az orfűi notakaraokeből, amit évek óta vittek, és szépen lassan jött a többi lemondás is.

A tévében is persona non grata lett, pont Lackfival közösen szerepelt  volna egy magazinműsorban. "Aztán sajnos közbejött valami. Azóta sorban, mindig. Az mondjuk már nevettetően abszurd volt, amikor egyszer Gyurival [Heidl György eszmetörténésszel] készített interjút a köztévé. A műsorunkról, amelyben ókeresztény himnuszokat éneklünk. A háttérben molyoltam a kottákkal, mire az operatőr megkért, hogy ugyan, menjek már ki a képből. A tiltólista az tiltólista, kérem szépen, nem ám lődörgünk ott homályosan a kép hátterében!"