A The Who aranytorkú frontembere a Daily Mailnek vallotta be, hogy egészen ötvenedik születésnapjáig fogalma sem volt arról, hogy született három lánya még a 60-as években, első és második házassága között.

Az elsőről épp a jeles félévszázados jubileumán értesült, mert a lány ekkor lepte meg őt a fotójával. Később másik két felnőtt hölgy is jelentkezett nála, miután örökbefogadási papírjaikon megtalálták az énekes, mint biológiai apa nevét.

Daltrey elmondta, hogy vegyes érzelmek szállták meg, amikor tudomást szerzett újabb gyermekeiről. Egyfelől hatalmas öröm töltötte el, másrészt viszont mély szomorúság, hogy a lányok nevelőszülőknél nőttek fel. Azóta mindent megtett, hogy valóban apjuknak érezzék őt, de a múltat nem lehet meg nem történtté tenni.

Rogernek első feleségétől született legidősebb fia, az 55 éves Simon, a második, Mathias egy svéd modelltől, majd további két lánya és egy fia második feleségétől.

Az énekes, akinek most jelent meg önéletrajza Thanks A Lot Mr. Kibblewhite címen, bevallja, hogy a zenekarban a többiek egyfajta „ellenségként” tekintettek rá, mert az ő tiszta életmódja ellentétes volt a többiek őrült drogfogyasztásával. Egyszer csaknem ki is rúgták a bandából, amikor 1965-ben egyszerűen lehúzta a WC-n a dobos Keith Moon nagy halom gyorsító piruláját. „A rock and roll egy idő után arról szólt, hogy annyi drogot vegyünk magunkhoz, amennyit csak lehet, amíg csak bele nem döglünk. Én ezt utáltam. Éppen ezért úgy érezték, hogy beavatkozom az ő életvitelükbe.”

Keith Moon 1978 szeptemberében bele is halt ebbe a hajszába, alig 31 éves volt. A basszusgitáros John Enstwistle 58 évesen halt meg 2002-ben szívrohamban, amelyet a mértéktelen kokainfogyasztás okozott.

Mindezek az árnyoldalak ellenére a The Who mély nyomot hagyott a rocktörténetben. Ők alkották meg 1969-ben az első rock-operát, a Tommyt, majd ugyancsak egy rock-operában állítottak emléket a mod-világnak a Quadropheniában. Mindkettő szerzője a gitáros Pete Townshend volt, akivel Daltrey a mai napig játssza a régi, nagysikerű dalokat a My Generation-től a Who Are You?-ig. Pályafutásuk csúcsát 1971-es Who’s Next című lemezük jelentette, rajta az 1968-as mozgalmakat elbúcsúztató Won’t Get Fooled Againnel.