Jól mutatja az évenkénti különleges találkozóra való igényt az, hogy az időpontja (november 28.) előtt két hónappal már teltház volt a biztos jelentkezőkből a fórumon meghirdetés után pár héten belül. Jó, mondjuk nem jöhettünk „ezren”, de ezeknek az összejöveteleknek nem is ez a lényege! A zártkörű rendezvényre, csak „kipróbált”, valóban a Mobil szellemiségét maguknak valló, rockzene iránt elhivatott rajongók jelentkeztek a szélrózsa minden irányából, sőt, még a határon túlról is, akik az országos koncertturnén, hol itt, hol ott, de rendszeresen összefutnak egymással sokszor, még egyéb programok keretében is. Mint egy nagycsalád. Ilyesfajta összetartozást semelyik hazai együttes táborában nem tapasztaltam! Pedig megfordultam néhány helyen. Amit azonban kevesen tudnak az, hogy maga az esemény, Schuster Lóránt kezdeményezésére a P. Mobil ajándékaként valósul meg évről-évre.
A „Főnök” és zenekara így viszonyul a közönségéhez, így hálálja meg a rajongóknak azt, hogy a multikulti által szándékosan fenntartott, minőségi rockzenével ellenséges, divat- és médiakörnyezet ellenére, a törzsrajongók évtizedek óta eltartják a produkciót koncertre járással és a kiadványok megvásárlásával. Olyan is megesett már, hogy a klubnapi koncert kezdését hozzá igazította a közönség igényéhez az együttes a vidékről érkezők miatt, hogy elérjék a haza vonatot. Azt gondolom, ez egyedülálló és példaértékű a magyar zenei palettán. Lehet, hogy pont ezért, a zenekar mellett jó ideje magától kialakult egy önkéntes médiakommandó, amelynek tagjai a háttérben szívből-lélekből segítenek a fotózás, archiválás, szervezés, hírterjesztés, vagy akár a roadolásban, és nem önös anyagi érdekből. Oda-vissza működik ez.
Most sem volt ez másként, mert „Titán” szervezésében, aki a Mobil honlapot is gondozza, tényleg önköltségi alapon indult egy busz a helyszínre fővárosunkból, a Blaháról.(Persze volt egyéni utazás is). A három órás menetidő gyorsan el is repült a jó társaságban, mert vártuk, mint az átkosban a bécsi utat! A kalauz rendkívül korrupt volt, mert elfogadta a hazai 70 fokost… Ment a sztorizgatás, a szatyorból való kóstolgatás a málnaszörpből, egyéb nyalánkságok. A hangulat megalapozásra került. Alaposan. Bónusznak az érkezőket jófajta Isten hozott pálinka fogadta a bejáratnál. Na, több se kellett!
Aztán a kölcsönös üdvözlések után mindenki oda ült, ahol éppen a baráti köre elhelyezkedett. Ment a kötetlen beszélgetés a tagokkal, egymással. Régi – új barátságok folytatódtak, kezdődtek. Az egyik színpadtechnikus (Tarzan) három héttel ezelőtti tragikus halála némileg árnyékot vetett a sztorizgatásra. A második menetben egy nóta Neki szólt. Horog Peti lett az „utód”, akit a klubnapokról páran már ismernek. Továbbiakban az este remek ellátmánnyal bővült, amit külön köszönünk a hely séfjének és a személyzetnek! Lóránt nagyon tudja, mivel lehet egy harcban edzett rockert levenni a lábáról! A gyomrán és a fülén keresztül például. Igazi magyaros trakta volt terítéken: Birkapörkölt és töltött káposzta! Emellé társultak a folyékony csodák, hogy kulinárisan se panaszkodjon senki! „Söröcske, borocska, Baracska…”
