Akárcsak Ázsia többi országában, Thaiföldön is a Hold ciklusaihoz igazítják az ünnepeket, jelen fesztiválra - mely három napig tartott -, a tizenkettedik holdhónap teliholdjakor került sor. Ez idén a Gergely-naptár szerinti november hónap 21-ére esett. Az embereken, a tájon és az épített környezeten kívül az ünnepen is nagyon szépen látszott, hogy már Indokínában járunk, ahol a szokásokra az indiai és a kínai kultúra egyformán erős befolyást gyakorolt. A két különböző eredetnek köszönhetően a fesztivált két névvel is illetik – Loy Kratong, valamint Yi Peng - és kétféle, alapvetően különböző szimbólumrendszer kapcsolódik hozzá.
A Loy Kratong és a Yi Peng eredetileg két különböző ünnep volt. A Loy Kratong közel ezer éves múltra és indiai eredetre tekint vissza, ma az ország déli és északi területein egyaránt ugyanúgy ünneplik. Ehhez képest a kínai hagyományokból táplálkozó Yi Peng csak Észak-Thaiföldön, valamint Laosz, és Burma nagy részén ismert. Az viszont mindkét hagyományban közös, hogy a fesztiválozás apropójaként a délnyugati monszun okozta esős évszak vége és a rizsföldeken végzett fáradtságos munka befejezése szolgál.
A fesztivál alatt napközben a thaiok hétköznapi életüket élik, ám estére minden város, falu főutcája megtelik színesebbnél színesebb, hangos, petárdázó, tűzijátékozó, hagyományos viseletbe öltözött tömegekkel, így nekünk az volt az első benyomásunk, mintha az augusztus 20-át, a szilvesztert, és a meleg felvonulást gyúrták volna egybe a Sziget Fesztivállal.
A felvonulók színes csoportjai közül némelyek séta közben zenélnek, mások díszes kocsikon porcelánbabára sminkelt fiúkkal és lányokkal vonulnak fel, ám mindegyik csoportra jellemző, hogy kizárólag az erre az alkalomra készített, tarka papírlámpásaikat hordozzák. A kisebb lámpások elférnek a lányok a kezeiben, a nagyobbakat bambuszrúdról lógatva viszik a férfiak, ám a legnagyobbak a legkülönlegesebbek. Ezek olyan hatalmasak, hogy vagy kocsikon húzzák őket, vagy nyolc-tíz férfi bambuszrudakon cipeli a vállán. Mindegyik nagy lámpás két rétegű, külső rétegük vékony, fehér papírból készült aranyos szegélydíszítéssel, a belső, vastag rétegből pedig különféle (állat-, ember-, Buddha-) sziluetteket vágnak ki. A lámpást belülről gyertya fénye világítja meg, és az így keletkezett felszálló hővel késztetik lassú forgásra a belső réteget, mely mozgó árnyat vetít a külső palástra.
A színes forgatagnál azonban számunkra még nagyobb élményt és még gyönyörűbb látványt jelentett a folyópart és környéke. Itt a két eredetnek megfelelően szintén kétféle módon, ám ugyanabból a belső indíttatásból származó rituáléknak lehettünk először csak szemtanúi, majd később részesei is.
A Loy Kratong alkalmából pálmafa-törzsből, levelekkel, virágokkal, mécsessel és füstölőkkel díszített kis csónakocskákat készítenek, melyeket – a víz szellemének felajánlva – a folyókon, (az ország más részein tavakon, vagy a tengeren) engednek útjukra. Ezzel szimbolikusan a múlt problémáitól, és a rossz szerencsétől szabadulnak meg, valamint elengedik haragos és irigy érzéseiket is. A folyópart környéke ilyenkor természetesen tömve van kratong árusokkal, akik rögtönzött pultjaik mögött folyamatosan készítik.
