A Holi természetesen vallási fesztivál, mely a hinduizmushoz köthető. Csak hogy ne legyen olyan egyértelmű, többféle legenda is övezi a február-márciusi időszakban teliholdkor ünnepelt fesztivált. Ahogy a többi ünnep időpontja, a Holié is természetesen a holdnaptár szerint kerül meghatározásra. A nagy esemény Phalguna hónap teliholdjának éjjelére esik.

A legszélesebb körben elterjedt legenda Hiranyakashyap démoni királyról és Vishnu istenhez imádkozó fiáról, Prahladról szól.
A konfliktus kettőjük között abból adódott, hogy a király öccsét Vishnu egyik avatárja ölte meg, amiért ő bosszút esküdött, illetve az embereknek azt parancsolta, hogy az istenek helyett őt imádják. Ellenben fia, Prahlad mégis Vishnut tartotta mindenható istenének, amiért apja többször életére tört.
Egyik alkalommal úgy próbálta a király megölni fiát, hogy húgát Holikát, akinek az volt különlegessége, hogy nem fogott testén a tűz, tűzbe küldte fiával együtt. Prahlad Vishnu nevét kántálta a démonokkal vívott harcban, így Holika égett el a tűzben, Prahlad pedig sértetlenül megúszta. Holikának csak akkor működött a különleges tulajdonsága, ha egyedül ment a tűzbe... pech.
Ezért a legenda szerint Holikor a démoni Holika elégését és a jó Prahlad megmenekülését ünnepeljük, továbbá a jó győzedelmeskedését a rossz fölött.

A kis történetek szinte mindegyikében valamilyen formában megjelenik a tűz, éppen ezért a tűzgyújtás nem maradhat el. A Holi szó maga is égést jelent. Már napokkal az esemény előtt elkezdenek az emberek fát hordani a fő kereszteződésekbe, ahol majd a nagy tábortüzek gyúlnak.
A tábortüzek neve Holika Dahan, melyben este a démoni Holika képeit égetik a népek, megünnepelve ezzel a jó győzedelmeskedését a gonosz felett. A gyerekek a mai napig próbálják elűzni a gonosz Dhundhit, így ezen a napon még a káromkodás is megengedett számukra.
A tűzbe továbbá különböző terményeket, felajánlásokat dobálnak és az azokból keletkezett hamut aztán homlokukra kenik az emberek, mely megvédi őket a gonosztól. Az ünneplés végén a tábortűz lángjából is visznek magukkal az emberek és ezzel a lánggal megtisztítják otthonaikat.

Másnap aztán kitör a színháború. Ahogyan Krishna Radhát, úgy az emberek egymás arcát kenik össze színes festékkel... aztán nem csak az arcát, hanem mindenét. Néhány államban állítólag, ha elfogy a festék, akkor jön a tojásdobálás, illetve ha az is elfogyott, akkor akár kővel is megdobálják egymást.